Bevezetés

Kedves olvasóim!

Kicsit kijöttem a gyakorlatból, mert már egy ideje nem blogolok, de most újult erővel nekivágok a dolognak. Mivel, a nyári szünet is közeleg, ezért akad majd időm, hogy rendszeresen írogassak, csak az ihletből ki ne fogyjak... 

Az irományom alatt tudjátok értékelni is azt. Ne legyetek szégyenlősek - se lusták - véleményezni a munkámat! A visszajelzés csak javít a történet minőségén. :)

Jó olvasást!

Nissy.

         Egy kellemes dallam, friss levegő, és kellemes illat. Kell ennél több? Az élet csodaszép, csak az emberek hajlamosak ezt elfelejteni. A rohanó világ, amelyben élünk, ellop tőlünk mindent, amit őseink nagyra becsültek. Mondom ezt én, aki ennek a zűrnek a központjában él.

         Rose Rossi da Florentina vagyok, és Olaszország egyik legnagyobb illatcégét irányítom. Rengeteg illat fűződik a nevemhez, és imádom, amit csinálok. Az érzékemet az illatok iránt a dédnagyanyámtól örököltem, aki a céget is alapította. A Florentina az, amit hátrahagyott nekünk, és persze a naplóit, melyben részletesen leírt mindent, ami történt vele évei során. Erős és független asszony volt, és egyesek szerint nagyon sok dolgot örököltem tőle. Találtam az egyik könyvében egy képet róla, melyet dédnagyapámnak dedikált. Ám sajna sosem tudta azt neki odaadni.

         A legnagyobb segítség számomra az édesanyám, aki a tanácsadóm is egyben. Neki nem jutott annyi érzék, viszont nagyon jól kezeli a költségeket, és sokat segít nekem, hogy kezemben tudjam tartani az irányítást.

          - Rose – a nagyim hangja zavarta meg ábrándozásom a tiszta kék ég alatt heverészve – segítenél a gyümölcsökkel?

          - Hát persze nagyi! – mondtam, majd felpattantam a fűről, és besiettem a konyhába, ahol a mamám épp befőttet készített. Mindig is imádtam a társaságát. Kellemes, nyugodt, és kiegyensúlyozott volt, és ez valahogy átragadt rám is amikor vele voltam. Ő rég elköltözött a zajos nagyvárosból, és most egy Milánó melletti kis falucskában él, és többnyire gazdálkodással foglalkozik. Nagyon szereti a természetet, és sok időt is tölt a szabadban. Elhatároztam, hogy én is ilyen életet fogok élni, ha majd megöregszek.

         Mindig is törekedtem arra, hogy olyanná formáljam az életem, amelyben élvezet élni. Kizártam mindig is a rossz dolgokat, és a jóra próbáltam törekedni. Ám egy napon rá kellett jöjjek arra, hogy a rossz dolgok az élet velejárói, és bármennyire is próbáljuk őket elkerülni, ők utat törnek maguknak, és próbára tesznek minket.